vannak napok,
felemelhetetlen súlyokkal szőve,
míg mások csak térdrogyasztóan nehezek,
ilyenkor a jövő
holnaptalanná zsugorodik
és megszűnni látszik.
van, hogy sírsz,
máskor csak mossa arcodat az eső
és már nem törlöd le,
aztán ott,
ahol már nem folytatódhatna
az élet,
reggel lesz,
hajnalpírral az ég alján.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése